Jürgen Rooste

in the end, we're all
street-corner musicians
some just have a bigger hat
maybe a bigger heart, too
bigger...
in the end, awful sunflowers will paint us
and not vice-versa
a morning teacup
cuts its ear off
but there's nowhere to mail it
the post office is closed
so it makes it its facebook picture
in the end, we're all
street-corner musicians
the world's security-camera fellinis film us
a security guard sheds a tear of holy oil
and says amen
awful sunflowers
cry the sobs of a forsaken lover
the epitaph reads: life's a flower
post that on your facebook wall!

au bout du compte nous sommes tous
des musiciens de coins de rue
certains ont simplement un plus large chapeau
peut-être aussi un cœur plus grand
plus grand...
au bout du compte ce sont les infâmes tournesols qui nous peignent
et non l’inverse
la tasse de thé du matin
se coupe l’oreille
mais il n’y a nulle part où la poster
le bureau de poste est fermé
alors elle poste une photo sur facebook
au bout du compte nous sommes tous
des musiciens de coins de rue
filmés par les fellinis des caméras de sécurité du monde entier
un vigile verse l’huile sainte d’une larme
et dit amen
les infâmes tournesols
pleurent des larmes d’amant délaissé
l’épitaphe dit : la vie est une fleur
mets-la en ligne sur facebook!

végül is mindannyian
zenészek vagyunk az utcasarkon
csak valakinek nagyobb a kalapja
tán nagyobb a szíve is
nagyobb...
végül az ocsmány napraforgók festenek minket
és nem fordítva
reggeli teáscsésze
levágja a saját fülét
de postázni nincs hol
zárva a posta
majd a facebookra tölti fel a képet
végül is mindannyian
zenészek vagyunk az utcasarkon
fellinik vesznek minket a világ biztonsági kamerái mögött
a biztonsági őr könnycseppet hullajt, szent olajat
és áment mond
az ocsmány napraforgókelhagyott szerető sírását sírják
a sírkövön ez áll: az élet csodás
írd ki a facebookra!