Roland Orcsik
Rövidhullámok
Rövidhullámok
vásároltam egy kiló almát, de
várj, őszinte akart
füst és indulat csapott fel
valaki éjjel betörte az ablak
a rendőrök tőlem kérdezték
épp elsuhant egy kocsi amikor
fülledt volt párás a levegő a bőr
szaporábban lélegeztél a szül
nem lehetett veled nem lehettem
megfentem a késem, kettévágtam
kiserkent a vér vérré teszlek
téged, és a vér kergessen téged
azt hittem, ezékielt hallom kettévágtam
álmom, az egyik fele kukacos te
nem gyűlölted a vért, a vér kergessen
hát téged ketté-
vágtam az almát, az éles kés ujjamba
csípett, szisszent a seb
kezembe adták az ollót, szemed
nyitva sem volt még, elvágtam a
rugany köldökzsinórt, a vér édesanyád
nem érzel semmit ilyenkor, állították
és adok néktek új szívet, zengte és
elveszem a kőszívet testetekből és
adok nektek hússzívet de ki mondta
és miért mondta, nem emlékszem
az utca nevére, ahol lak
te úgy látsz engem, ahogy én
magamat soha, mint az állat
még mielőtt a nyelv le nem
a kezembe adtak, bepólyálva
papírkönnyű súlyodtól lebegtem
beszéltem hozzád, akkor nem
a nyelv, hanem a figyelmed, a hang
belém hatolt, az állaté, de több
mint állat, kevesebb én
