János Lackfi
A KERET
A KERET
Épp egy giroszt eszegettem,
komótos lépteim vittek a tömegben,
oldalamon fekete számítógépes táska lógott.
Két elintéznivaló között a városban járva
gyakran választom az étkezésnek ezt a kevéssé elegáns,
ám annál fesztelenebb és mozgalmasabb módját.
A szembejövők pillantása a kezemben lévő ételre esik,
nagyot nyelnek. Időnként a girosznak leve csordul,
ajánlatos ügyelni a ruhámra.
Van, hogy arcomon is végigfut az öntet.
Ha körülnézek, ilyenkor rosszalló tekintetekkel találkozom.
És nagyon nehézkes mártásos kézzel
zsebkendő után kotorászni a zsebemben.
Aznap viszont jól zárt a celofán, amibe a giroszomat csomagolták,
falatoztam hát, és kényelmesen szemlélődtem a tömegben.
Vöröslő arcú alkoholisták keresték zihálva
az első kocsmacégért. Világháborút is megélt
nyugdíjas nénik lehajtott fejjel,
cekkert cipelve igyekeztek szárazon megúszni az életüket.
Emitt egy kisgyerek rángatta anyukája kezét,
miközben a hölgy elmerülten beszélgetett valakivel.
Ha ez így megy tovább, hamarosan sikerül elszabadulnia.
Amott meg egy művészforma, félbolond alak
tarka ruhában, színes sityakban, copfba font szakállal,
vállán majdnem földig érő, hatalmas, aranyozott képkerettel,
hóna alatt fakó ponyva.
A keret üres, vászon nincs benne,
mindig csak a mögötte lévő valóságot mutatja.
Mindig annyit, amennyit a négyszög az utca életéből kimetsz.
A művészféle rá is játszik erre.
Odapróbálgatja a keretet az alkoholistára,
a nénikére, a beszélgető anyukára, majd végül a kisfiúra,
akinek végre sikerült elszabadulnia,
és most a számítógépes játékokat bámulja egy kirakatban.
A művészféle nem veszi észre, hogy látom, mit csinál.
Odalopózik a gyerek mögé, kicsit állítgatja a keretet,
majd mikor érzése szerint a kirakatot bámuló fiú alakja
épp a megfelelő kivágatba illeszkedik,
gyorsan fogja a fakó ponyvát, ráborítja a képre,
és sietősen odébb áll. Egy darabig még követni tudom
távolodó alakját a tömegben.
Ekkor azonban az anyuka jajveszékelésére leszek figyelmes. Beszélgetőtársával együtt a járókelőket faggatják,
nem látták-e valahol a kissrácot.
Az előbb még itt volt, mondják páran.
Nem is láttak itt gyereket, mondják mások.
A bolt kirakatánál nem áll senki.
Elgondolkodva harapok bele a giroszomba.