Lajos Parti Nagy
Europink
Europink
(firkálatok Ropiének, Malacének, Dezirének.)
...Mintha egy forró hón alatt
hőmérő roppan épp el,
a láza szerteszét szalad
mérgével és göbével...
...Suhong a karja, szárnyvonat,
látja a boldogságot én,
röfög a vers és elmatat
önnön levedlett szőrzetén...
...Az Influenza della Nátha
varrótűgyár és díszboa,
ragyog a téli éjszakába'
Iasi vagy éppen Liszboa....
*
...Az éj, a nagy malaclopó
bácsink el-elrabolja,
ragyog szőrén az apropó,
gyémántja mint a bolha...
...Szájában eltűnik ropink,
csak göcögés és rágicsa,
a dressze talpig euro-pink,
Európánk női bácsika...
*
...Csak csöngeti, csak bongata,
egy lanyha téli vurstliban,
Európa itt van, umtata,
karunk egy karnyújtásra van...
...Ha itt vagy, akkor itt vagy ott,
de hol az ott, ha itt is ő,
ha ő a zörgő ablakod,
és amit rágsz, a gitt is ő....
...Párkányát réges rég lakod,
s míg helyben Európába mész,
üvegén szépen, láthatod,
kijégvirágzik a penész...
*
...Európa száraz, sárga lap,
abrosz és törpelepedő,
ette salétrom, itta nap,
használta szépen az idő...
...Európa cinkes, lágy eső,
hol félszegúszó alakod
lapátolja a ráeső
hátsóudvari salakot...
*
...Európa, édes csolnakunk,
a hely hová és hol lakunk,
tevéled torkig jóllakunk,
ha végre úniózhatunk,
itt ácsorog ötünk hatunk,
veknizgetünk, osztozgatunk,
míg majd beléje mártatunk
ha végre zöld utat kapunk,
s ha jő a tunk...
*
...Szép régi kartográfia,
egy elmúlt, szemfenéki nő,
Európa is csak szó fia,
nem mintha épp rám várna ő...
...Nem vár, hisz ő is én vagyok,
zavart és harsány énisője,
nem mintha most elolvadok,
nem mintha épp nem volna nője...
...ó, Hófehérkénk szemfedője
alól a csutkaszép jövő,
majd egy szerelmes, szenvedő Yeee...
...röppen ki, s nem merő szeszélyből,
hisz állig felgerjedve jő
a nagy királyfi Júeszéjből...
*
...Ó, édes, dundi, citromos
Európánk, kismalac vagy,
a sminked bár kicsit romos,
s koros vagy tán malaclag...
...de mézesmadzagunk vagyol
nyakunkon, édes kismalac,
röfögsz a gallérunk alól,
s szemünkkel együtt fennakadsz...
*
...Európánk, önnön partodon
fekszel hanyatt, te dőre,
bőröd egy préselt masztodon
aranyló drága bőre...
...Súlyos, lapos nyakszirteden
meghatott Yetik ülnek,
beh szép, mondják, s egy reggelen
kimérnek retikülnek...
