Roland Orcsik
Debóra
Debóra
A Keletinél, az aluljáróban az olcsó pizza-árus előtt kínálta magát. Ránézésre tíz-tizenkét
éves. Vastagított ajkak, kihúzott szemek. Elől hiányoztak a felső és az alsó fogai. Üzleti
célból kiütötték vagy kihúzatták. Feszes miniszoknya, csontos alkat. Ezüst tűsarkújában
csámpán fel-alá sétált.
Mellette egy öreg, tangóharmonikás férfi valami kuplét játszott. Szétterített napilap a lábánál,
tartalmát eltakarta az öregnek dobott maréknyi apró.
A lány ásítva felém pislantott. Majd
tátogni kezdett. Semmi
hang. Mégis kristály-
tisztán hallottam:
Megrendült a Föld,
csepegett az ég.
A fellegek is víztől áradának.
Utána meg ketté
szakadt a hang:
A hegyek megrendültek
Gyere,
az Úrnak orczája előtt.
pár perc, itt a közelben.
Új isteneket ha választott a nép,
Ne félj, élvezz belém,
mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt.
kiműtötték a méhemet.
Így vesszenek el minden te
ellenségeid, Uram!
Ne menj el,
De a kik téged szeretnek,
tündököljenek, mint a kelő Nap
hol vagy –
az ő erejében!