Imre Kőrizs 
Translator

on Lyrikline: 6 poems translated

from: الانجليزية to: الهنغارية

Original

Translation

SURPRISE

الانجليزية | Billy Collins

This-
According to the voice on the radio,
The host of a classical music program no less-
This is the birthday of Vivaldi.

He would be 325 years old today, quite bent over, I would imagine,
And not able to see much through his watery eyes.

Surely, he would be deaf by now,
The clothes flaking off him,
Hair pitiably sparse.

But we would throw a party for him anyway,
A surprise party where everyone
Would hide behind the furniture to listen

For the tap of his cane on the pavement
And the sound of his dry, persistent cough.

© Random House
from: Nine Horses: Poems
New York: Random House, 2002
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2011

Meglepetés

الهنغارية

Ma van
– a rádió, sőt egy komolyzenei
adás műsorvezetője szerint –,
ma van Vivaldi születésnapja.

Ma lenne 325 éves –
elég görnyedt volna, gondolom,
és nem sokat látna a vizenyős szemével.

Már egész biztosan tök süket volna,
foszlányokban lógna rajta a ruha,
a haja pedig szánalmasan gyér lenne.

De mindegy, akkor is összehoznánk neki egy bulit,
egy meglepetésbulit, ahol mindenki
elbújna a bútorok mögött, hogy hallgassa

botja kopogását a padlón
és szűnni nem akaró száraz köhögését.

Kőrizs Imre fordítása
Megjelent: Billy Collins, Az a baj a költészettel, vál., ford., utószó Kőrizs Imre, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020.

AIMLESS LOVE

الانجليزية | Billy Collins

This morning as I walked along the lakeshore,
I fell in love with a wren
and later in the day with a mouse
the cat had dropped under the dining room table.
 
In the shadows of an autumn evening,
I fell for a seamstress
still at her machine in the tailor’s window,
and later for a bowl of broth,
steam rising like smoke from a naval battle.
 
This is the best kind of love, I thought,
without recompense, without gifts,
or unkind words, without suspicion,
or silence on the telephone.
 
The love of the chestnut,
the jazz cap and one hand on the wheel.
 
No lust, no slam of the door –
the love of the miniature orange tree,
the clean white shirt, the hot evening shower,
the highway that cuts across Florida.
 
No waiting, no huffiness, or rancor –
just a twinge every now and then
 
for the wren who had built her nest
on a low branch overhanging the water
and for the dead mouse,
still dressed in its light brown suit.
 
But my heart is always propped up
in a field on its tripod,
ready for the next arrow.
 
After I carried the mouse by the tail
to a pile of leaves in the woods,
I found myself standing at the bathroom sink
gazing down affectionately at the soap,
 
so patient and soluble,
so at home in its pale green soap dish.
I could feel myself falling again
as I felt its turning in my wet hands
and caught the scent of lavender and stone.

© Random House
from: Nine Horses: Poems
New York: Random House, 2002
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2011

Iránytalan szerelem

الهنغارية

Ma reggel, amikor a tóparton sétáltam,
beleszerettem egy ökörszembe,
később pedig, de még aznap, egy egérbe,
amit a macska ejtett el az ebédlőasztal alatt.

Egy őszi este árnyékai között
belezúgtam egy varrónőbe,
aki még mindig a gépnél ül, a szabóműhely kirakatában,
később egy tányér húslevesbe,
amely úgy gőzölög, ahogy egy tengeri csata füstje száll fel.

Ez a fajta a legjobb szerelem, gondoltam,
viszonzás nélkül, ajándékok nélkül,
kegyetlen szavak, gyanakvás
vagy a telefoncsöndek nélkül.

A szerelem a gesztenye, egy fedora kalap,
az egy kézzel tartott kormány iránt.

Semmi bujaság, semmi ajtócsapkodás:
a miniatűr narancsfa,
a tiszta fehér póló, az esti forró zuhany,
a Floridát átszelő autópálya iránti szerelem.

Semmi várakozás, semmi sértődés vagy harag –
csak néha egy kis szúró fájdalom
az ökörszemért, aki a fészket egy alacsony,
víz fölé hajló ágra építette,
és az elpusztult egérért,
akin még mindig a világosbarna öltönye van.

De a szívem közben ott van a mezőn,
egy háromlábú állványon,
kitéve a következő nyílnak.

Miután a farkánál fogva kivittem az egeret
az erdőbe egy avarkupachoz,
azon kaptam magam, hogy a mosdónál állok,
és érzelmesen nézem lent a szappant,

amely oly türelmes, könnyen oldódó,
és annyira otthon van a halványzöld szappantartóban.
És tudtam, hogy megint szerelembe esem,
érezve, ahogy vizes kezeim között forog,
és ahogy hirtelen megcsap a levendula és a kő illata.

Kőrizs Imre fordítása
Megjelent: Billy Collins, Az a baj a költészettel, vál., ford., utószó Kőrizs Imre, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020.

LITANY

الانجليزية | Billy Collins

You are the bread and the knife,
          The crystal goblet and the wine...

                -Jacques Crickillon

You are the bread and the knife,
the crystal goblet and the wine.
You are the dew on the morning grass
and the burning wheel of the sun.
You are the white apron of the baker,
and the marsh birds suddenly in flight.

However, you are not the wind in the orchard,
the plums on the counter,
or the house of cards.
And you are certainly not the pine-scented air.
There is just no way that you are the pine-scented air.

It is possible that you are the fish under the bridge,
maybe even the pigeon on the general's head,
but you are not even close
to being the field of cornflowers at dusk.

And a quick look in the mirror will show
that you are neither the boots in the corner
nor the boat asleep in its boathouse.

It might interest you to know,
speaking of the plentiful imagery of the world,
that I am the sound of rain on the roof.

I also happen to be the shooting star,
the evening paper blowing down an alley
and the basket of chestnuts on the kitchen table.

I am also the moon in the trees
and the blind woman's tea cup.
But don't worry, I'm not the bread and the knife.
You are still the bread and the knife.
You will always be the bread and the knife,
not to mention the crystal goblet and--somehow--the wine.

© Random House
from: Nine Horses: Poems
New York: Random House , 2002
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2011

Litánia

الهنغارية

                                      Te vagy a kenyér és a kés,
                                      a kristálykehely és a bor...
                                      – Jacques Crickillon


Te vagy a kenyér és a kés,
a kristálykehely és a bor.
Te vagy a reggeli füvön a harmat,
a nap lángoló kereke.
Te vagy a pék fehér köténye,
és a felrebbenő gázlómadarak.

A szél viszont a gyümölcsösben nem te vagy,
se a szilvák a pulton,
se a kártyavár.
És egész biztos nem te vagy a fenyőillatú levegő.
Teljes képtelenség, hogy te legyél a fenyőillatú levegő.

Az elképzelhető, hogy te vagy a hal a híd alatt,
talán még a galamb is a tábornok fején,
de annak még csak a közelében sem vagy,
hogy alkonyi búzavirágmező legyél.

És elég egy gyors pillantás a tükörbe,
hogy kiderüljön: se a csizma nem vagy a sarokban,
se a csónakházban alvó csónak.

Talán érdekel, ha már
így áradnak itt a világ képei,
hogy én vagyok az eső hangja a tetőn.

Történetesen hullócsillag is vagyok,
a szél sodorta esti újság egy fasorban,
és a gesztenyével teli kosár a konyhaasztalon.

Én vagyok a hold is a fák közt,
és a vak nő teáscsészéje.
De ne aggódj, nem én vagyok a kenyér és a kés.
Még mindig te vagy a kenyér és a kés.
Mindig te leszel a kenyér és a kés,
és akkor még ott van a kristálykehely is, meg – valami-
képpen – a bor.

Kőrizs Imre fordítása
Megjelent: Billy Collins, Az a baj a költészettel, vál., ford., utószó Kőrizs Imre, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020.

NIGHTCLUB

الانجليزية | Billy Collins

You are so beautiful and I am a fool
to be in love with you
is a theme that keeps coming up
in songs and poems.
There seems to be no room for variation.
I have never heard anyone sing
I am so beautiful
and you are a fool to be in love with me,
even though this notion has surely
crossed the minds of women and men alike.
You are so beautiful, too bad you are a fool
is another one you don't hear.
Or, you are a fool to consider me beautiful.
That one you will never hear, guaranteed.

For no particular reason this afternoon
I am listening to Johnny Hartman
whose dark voice can curl around
the concepts on love, beauty, and foolishness
like no one else's can.
It feels like smoke curling up from a cigarette
someone left burning on a baby grand piano
around three o'clock in the morning;
smoke that billows up into the bright lights
while out there in the darkness
some of the beautiful fools have gathered
around little tables to listen,
some with their eyes closed,
others leaning forward into the music
as if it were holding them up,
or twirling the loose ice in a glass,
slipping by degrees into a rhythmic dream.

Yes, there is all this foolish beauty,
borne beyond midnight,
that has no desire to go home,
especially now when everyone in the room
is watching the large man with the tenor sax
that hangs from his neck like a golden fish.
He moves forward to the edge of the stage
and hands the instrument down to me
and nods that I should play.
So I put the mouthpiece to my lips
and blow into it with all my living breath.
We are all so foolish,
my long bebop solo begins by saying,
so damn foolish
we have become beautiful without even knowing it.

© University of Pittsburgh Press
from: The Art of Drowning
Pittsburgh: University of Pittsburgh Press, 1995
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2011

Nightclub

الهنغارية

Olyan szép vagy, és én őrülten
szerelmes vagyok beléd –
ez a téma gyakran kerül elő
dalokban és versekben.
Úgy tűnik, variációnak helye nincs.
Sose hallottam, hogy valaki azt énekelte volna, hogy
olyan szép vagyok,
és te őrülten szerelmes vagy belém,
pedig ez is biztos
megfordult már egyes nők es ugyanígy férfiak fejében.
Olyan gyönyörű vagy, kár, hogy őrült is vagy –
ezt sem hallani soha.
Illetve: őrült vagy, ha szépnek látsz.
Ezt se hallja senki, garantálom.

Nincs különösebb oka, de ma délután
Johnny Hartmant hallgatok.
Sötét hangja úgy pöndörödik a szerelmet,
szépséget es örültséget illető elképzelések körül,
ahogy senki másé.
Ahogy a füst pöndörödik elő egy cigarettából,
amit valaki ott hagyott, égve, egy baby grand zongorán,
hajnali három körül;
a füst, amely felhömpölyög a ragyogó fényekbe,
míg odalent a sötétben
néhány szép őrült gyűlt kis asztalok köré,
hogy hallgassa:
van, aki csukott szemmel,
egyesek előrehajolva, a zene felé,
mintha csak az tartaná meg őket,
mások jeget lötyögtetve a poharukban,
fokról fokra csúszva bele egy ütemes álomba.
Igen, van ez az őrült szépség,
amely éjfél után született,
es nem akaródzik neki hazamenni,
főleg most nem, amikor a teremben mindenki
azt a nagydarab pasast nézi a tenorszaxofonnal,
ami úgy lóg a nyakában, mint egy hal aranyból.
Előrejön a színpad széléig,
idenyújtja nekem a hangszert,
es biccent, hogy játsszam.
Úgyhogy a számba veszem a fúvókát,
és belefújom minden létező levegőmet.
Mind olyan őrültek vagyunk
– kezdi mondani a hosszú bebopszólóm –,
olyan átkozottul őrültek,
hogy megszépültünk, anélkül hogy tudnánk róla.

Kőrizs Imre fordítása
Megjelent: Billy Collins, Az a baj a költészettel, vál., ford., utószó Kőrizs Imre, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020.

Forgetfulness

الانجليزية | Billy Collins

The name of the author is the first to go
followed obediently by the title, the plot,
the heartbreaking conclusion, the entire novel
which suddenly becomes one you have never read,
never even heard of,

as if, one by one, the memories you used to harbor
decided to retire to the southern hemisphere of the brain,
to a little fishing village where there are no phones.

Long ago you kissed the names of the nine Muses goodbye
and watched the quadratic equation pack its bag,
and even now as you memorize the order of the planets,

something else is slipping away, a state flower perhaps,
the address of an uncle, the capital of Paraguay.

Whatever it is you are struggling to remember,
it is not poised on the tip of your tongue,
not even lurking in some obscure corner of your spleen.

It has floated away down a dark mythological river
whose name begins with an L as far as you can recall,
well on your own way to oblivion where you will join those
who have even forgotten how to swim and how to ride a bicycle.

No wonder you rise in the middle of the night
to look up the date of a famous battle in a book on war.
No wonder the moon in the window seems to have drifted
out of a love poem that you used to know by heart.

© University of Pittsburgh Press
from: Questions about Angels
Pittsburgh: University of Pittsburgh Press , 1999
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2011

Feledékenység

الهنغارية

A szerző neve távozik először,
aztán engedelmesen követi a cím, a cselekmény,
a szívszaggató befejezés, majd az egész könyv,
amelyből hirtelen egy olyan regény lesz, amit nem olvastál,
és nem is hallottál róla,

mintha emlékeid, amelyek elmédben horgonyoztak, egyenként
elhatározták volna, hogy visszavonulnak az agy déli féltekéjére,
egy kis halászfaluba, ahol nincs telefon.

Már rég búcsút intettél a kilenc múzsa nevének,
láttad, ahogy a másodfokú egyenlet összecsomagol,
de még most is, miközben a bolygók sorrendjét próbálod
megjegyezni,

épp elillan valami, talán egy állam hivatalos virága,
egy nagybácsi címe vagy Paraguay fővárosa.

Bármire is próbálsz erősen visszaemlékezni,
nem egyensúlyoz a nyelved hegyén,
és mélabúd valamelyik homályos szegletében sem bujkál.

Elsodródott, lefelé egy sötét mitológiai folyó vizén,
a neve L-lel kezdődik, ha jól emlékszel,
miközben te is haladsz a feledés felé, ahol majd csatlakozol
azokhoz,
akik elfelejtettek úszni es biciklizni is.

Nem csoda, ha felkelsz az éjszaka közepén,
hogy utánanézz egy híres csata dátumának egy háborús könyvben.
Nem csoda, ha úgy tűnik, a hold az ablakon
egy olyan szerelmes versből süvít be, amit valaha fejből tudtál.

Kőrizs Imre fordítása
Megjelent: Billy Collins, Az a baj a költészettel, vál., ford., utószó Kőrizs Imre, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020.

Another Reason Why I Don't Keep A Gun In The House

الانجليزية | Billy Collins

The neighbors' dog will not stop barking.
He is barking the same high, rhythmic bark
that he barks every time they leave the house.
They must switch him on on their way out.

The neighbors' dog will not stop barking.
I close all the windows in the house
and put on a Beethoven symphony full blast
but I can still hear him muffled under the music,
barking, barking, barking,

and now I can see him sitting in the orchestra,
his head raised confidently as if Beethoven
had included a part for barking dog.

When the record finally ends he is still barking,
sitting there in the oboe section barking,
his eyes fixed on the conductor who is
entreating him with his baton

while the other musicians listen in respectful
silence to the famous barking dog solo,
that endless coda that first established
Beethoven as an innovative genius.

© University of Arkansas Press
from: The Apple that Astonished Paris
Fayetteville: University of Arkansas Press , 1988
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin 2011

Például ezért sem tartok otthon puskát

الهنغارية

A szomszédék kutyája folyamatosan ugat.
Csak ugat, ugyanazzal a magas hangú, ütemes ugatással,
ahogy mindig ugat, mikor elmennek otthonról.
Kifele menet biztos bekapcsolják.

A szomszédék kutyája folyamatosan ugat.
Becsukom a ház összes ablakát,
és felrakok egy Beethoven-szimfóniát, teljes hangerővel,
de még a zenebevonat alatt is hallom:
ugat, ugat, ugat,

és most mar látom is, ahogy ott ül a zenekarban,
fejét magabiztosan felveti, mintha Beethoven
kutyaugatás-szólamot is írt volna.

Amikor a lemez lejár, még mindig ugat,
ott ül, ugatva, az oboaszekcióban,
szemét a karmesterre szegezve, aki
a pálcájával rimánkodik neki,

miközben a többi muzsikus tiszteletteljes
csendben hallgatja a híres kutyaugatás-szólót,
e véget nem erő kódát, amelyet elsőként
Beethoven, ez a zseniális újító használt.

Kőrizs Imre fordítása
Megjelent: Billy Collins, Az a baj a költészettel, vál., ford., utószó Kőrizs Imre, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020.