Krisztina Lengyel Tóth 

Translator

fiatal lány az eső áztatta Rüütli utcán
kecsesen szilárd léptek,
lobogó, lenge,
hetykekék hosszú szoknya,
egyenes hát, büszke tartás,
libbenő haj,
arcán derű,
látványosságában magabiztos,
egy szembejövő vénember jól
utánanéz,
leplezetlenül, de udvariasan,
kezében cekker,
háta hajlott, fején micisapka,
arca szürke és megviselt,
motyog valamit,
még egyszer vágyódva visszanéz,
én egy kávézó ablakából látom mindezt,
és mosolygok,
egy másodperc alatt mosolygok,
egyszerre a vénemberen
és vele együtt érzőn,
ugyanakkor egyszerre
a lányon
és együtt vele,
a következő másodpercben pedig már
magamon is, és magamnak

reggel kora-

ősz napsütés
templomharangok tiszta zúgása
percnyi idő

kutya ugat
a szomszéd kertben a falon túl
fojtottan:
múlik a jó
múlik a rossz
múlik a
múlás
maga
is

én
múlok
mindez visszatér
a maga múlásába

szemlátomást szomorú nő
álmában mosolyog
én hallom
múlok egy-
re
a kutya elhallgat

a napfény halad tovább
a koracsöndes
reggel mentén

hangtalanságban ülepednek
az elmúlt hangok:

harangzúgás
ebszavak
álomlátó-nevetés

mint csésze aljára
süllyedő sötét tea
csersavas
füstös
gyengéd és komoly

kávé
fekete
tea
dohány
írásjelek

sötét porok
napról napra
belém igyekvők

magam
is
sötét por
erős és látható
szemcsegyülem
agyag forró mélységében
papír hűs ölelésében
napok terméke

igyál meg
gyújts rám
most
személyes
mulandó hangtalanságodban

ülepedjünk
együtt
életünk mélyén
hová a nap korán
veti
különös tekintetét

legyünk egy
/
/
/
és más
/
/
/
/
és aztán
/
/
/
/
/
/
még