Svetla Kjoseva
البلغارية
A promiszkuus tükör
I.
Közönyös vagy nagyvonalú?
Hozzá útlevél illenék.
Gyors egymásutánban letud.
Mindegy, kit. Aki belenéz.
A közönyében bízhatok:
velem is prompt menetre kész.
Mindig több nyelvben utazik.
Túl messzire mégsem merész –
(Vaktában osztja kegyeit.
Személy rajta nem esemény.)
II.
Nem kezdeményez, nem szakít.
Ám ha elébe van tolva
– legyen bár csúf vagy gyönyörű –
gerjed bármely látványomra.
E tökéletes mindegység
volna a mindenség? Puszta
testeim közt (nem élvezi
nem is unja) – több menetben
(vagyok neki) – az éppeni.
Így fűz bele a kozmoszba.
III.
Riasztó e túl nagy távlat.
Lenne kicsiny, de - bizonyos –
hogy maradna némi nyomom.
Ám tükrünk vakon szolgáltat.
Felejt gyors egymásutánban.
Rögtön vált. Nem válogat.
Mutat, csak mutat.
Összes kuncsaftjának enged.
Engem nyom nélkül leperget.
Gerjed, mechanikusan.
الإنتاج المسموع: Petőfi Irodalmi Múzeum
Промискуитетът на огледалото
I.
Безразлично или пък великодушно?
Все едно ти иска паспорта.
Отмята ни, един след друг, набързо.
Все едно кой е. Който го погледне.
Разчитам на това равнодушие.
Готово е на бърз контакт и с мене.
Залага на езика.
Но без да стига надалече –
(Раздава милост слепешката.
Лицето ти не е събитие.)
II.
Не се занася и не къса с никого.
Ала застана ли пред него
– прекрасна, грозна, все едно –
Поглъща ме във всеки вид.
Туй съвършено равнодушие
ли е вселената? Сред разголените
ми тела (без наслаждение
и без досада) – многократно
(ни притежава) – което му попадне.
Така ме вплита в космоса.
III.
Страховитата далечина.
Нека съм малка, ала – навярно –
все ще остане някаква следа.
Но огледалото ни служи сляпо.
Забравя бързо и едно след друго.
Мени се на часа. И без подбор..
Показва, единствено показва.
На цялата си клиентела се отдава.
Отмята ме за миг и мене.
Възбуждане, механика.