Stefka Hrusanova
البلغارية
Kis filozofikus
Túlpakolt reggelizőasztal; makulátlan szalvéták,
narancslé, müzli, tojás, sonka, sajtok, zabpehely (satöbb.).
A péksüteményeskosárnak nem is jut már rajta hely –
miután körbejárt, a háziak háta mögött állapodik meg,
a pulton. De egyébként se jutsz a többi
finomságnak vagy a feléhez hozzá, hisz nem nyúlkálhatsz
értük át reggelizőtársaid hóna alatt, és unos--untalan
kéregetni s köszöngetni, ettől, ha a gyomorsav forrása
nem dugul is el, de bízvást elmegy az ehetnék.
Álságos nyájasság: csak vegyél még, tankolj csak föl,
valahogy éhen ne maradj! Használd ki, hogy; élvezd, elvégre
a szabadság, hogy lazíts vagy még pontosabban:
hogy átmenj lazába, arra való.
Mondjuk, azért egy kicsit sietni tanácsos lenne éppen, tudod,
ahová készülünk, később olyan sokan
vannak; nem ritka az ingerlékeny lökdösődés, felfortyanás,
a csípős izzadságszag, ilyenek. Sőt már ilyenkor is – hiába,
a szezon! – elég sokan szoktak lenni, de legalább a pénztárnál még
nem félkilométeres a sor. Ha minden jól megy.
– Érzed, egyre határozottabban úgy érzed, otthon volna jobb.
A baj csak az, hogy azt mondták (nem hagyva kételynek semmi kiskaput),
hogy itt vagy otthon.
من: Bejáró művész
Budapest: Orpheusz, 2007
الإنتاج المسموع: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016
Малко философски
Препълнена маса за закуска; чисти салфетки,
портокалов сок, мюсли, яйца, шунка, кашкавали, овесени ядки (и. т. н.).
За панерчето със сладкиши вече няма място върху нея –
след като я обиколи, се настанява зад гърба на домочадието,
на плота. Но впрочем няма да се добереш до останалите
лакомства или до половината от тях, нали не можеш да точиш лиги
за тях под мишниците на закусващите ти другари и непрестанно
да молиш и да благодариш, дори течението на стомашния сок
да не се задръсти от това, със сигурност ще изгубиш апетит.
Фалшива любезност: вземай си, зареждай се,
някак да не останеш гладен! Възползвай се; наслаждавай се, нали
е отпуск, да се отпуснеш или още по-точно: да му отпуснеш края, заради това е.
Да кажем, все пак е препоръчително малко да побързаш, знаеш,
там, където отиваме, по-късно ще има толкова
много хора; не са редки раздразненото блъскане, гневните изблици,
острата миризма на пот, такива неща. Дори по това време вече – какво да се
прави, сезон е! – обикновено има доста хора, но поне на касата
опашката още не е половинкилометрова. Ако всичко върви добре.
– Чувстваш, все по-определено чувстваш, че у дома би било по-добре.
Бедата само е, че казаха (без да оставят никакви вратички за съмнение),
тук си у дома.