Sándor Tatár

الهنغارية

Péter Papolczy

الانجليزية

P.I.A.C.

Mérjen a stanicliba, legyen szíves,
húsz deka megbocsátást.
Az mindig jól jön.
Már elkövetett s még ezután megvalósítandó
erkölcsi vásottságok (!) esetére is.
Igen, persze, hagyja csak nyugodtan.
Lehet valamivel hosszabb.

A mentségeket ide rakta ki,
látom, legelőre. - Nem, egy szóval se mondom,
hogy ne lennének olcsók. Szinte
gyanúsan jól néznek ki ezért az árért;
az embernek eszébe jutnak az intelmek
a génmanipulált élelmiszerekről.
Nem, ugyan-ugyan! Tényleg csak úgy
általánosságban mondom.
Viszont most nincs szükségem rá, úgyhogy
köszönöm, nem.

…Látom, van megváltása is.
Hogy primőr? Ja, látom az árán.
Meg - ha nem veszi zokon - eléggé
zöldnek is látom. - Jó, lehet, hogy a
szőlő savanyú, merthogy a bukszám a lapos.
No, akárhogyan is; talán
majd legközelebb.

© Sándor Tatár
من: Bejáró művész
Budapest: Orpheusz, 2007
الإنتاج المسموع: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016

D.E.L.I.

Wrap up for me
five ounces of forgiveness, please.
Forgiveness always comes in handy,
in case of past moral transgressions
or future minor ones.
Yes, no problem, I’ll take it as is.
A little more is all right too.

The excuses, I see,
are on top. No, I can’t deny it,
they are quite cheap. For this price
they are suspiciously attractive.
One is constantly being warned
about Gentech foods.
Oh, no, not at all! I was just talking
to myself, honestly.
But I have no need for any
right now, so, no thanks.

I see you offer redemption too.
First class, you say? Yes, I can tell from the price.
But, no offence, quite green,
it seems to me. Then again, it may be
a case of sour grapes with my wallet so flat.
Well, anyway, next time, perhaps.

Translation: Péter Papolczy