Metin Cengiz

التركية

Attila F. Balázs

الهنغارية

İLHAMİ

1-
Hadi dostum, suların aktığını unut
Sular dalgalanır, sular durulur, sular
Yeryüzüne düşmüş kararsız bulut

Bir bulut ne ki dostum, gök uzun mu uzun
Yağmurlar, fırtınalar, sonra güneşler
Sonra okuduk mu sorusu mektepte hayatı
Sonra insanın buğdayken dönüştüğü un

Böyle dostum şahlanan bir at gibi başlar ya
Ne çetrefil şey hayatın benzemesi koşuya
Sular akar sular akar ve sular akar
Çakıla dönüşürken taşlar sulara bakar

Hayat dostum, arapsaçına dönüşmüş bir yumak hayat
Ve terli, çatlamak üzre olan bir at

2-

Kül mü gelir dile, külün ruhu mu
Ot nasıl dayanır dilsizliğe ey kahin

Hayat ki ölümün en çetrefil kardeşi
Ve insan ki bir atın göğe kişnemesi
Taş çağından kalma bir şölen sesi
Bir kaçağın sığındığı karanlık bir in

Hayat dedik, rakı içercesine yaşadık
Beli kırılır diye namussuz burjuvazinin
Zaman eledi bizi, felek kıyıp kavurdu
Kudurttu yurdumda faşizm denen o kuduz kurdu

3-

Hayat acımasız İlhami, gerçekler acı
Rüzgâr eser, rüzgâr eser ve rüzgâr eser
Bir top ateş olur hayat hayatın müminleri
Ne söz kalır İlhami ne de sözün cinleri

(Sahi hangi usta hangi hamlede
Fırlatıp atar sokaklara altın tacı?)

Hayat su gibi İlhami, tutamıyor insan
Elde kalıyor yalnızca kekremsi bir tat
Saatler vuruyor saatler vuruyor ve saatler vuruyor
En acemi oyuncuya kalıyor şah ve mat

Göğsünü bun’lara siper eden kardeşim
Şimdi yolda bir ışıksın sen yolda bir im

4-
Ben bir fotoğrafı yazdım bir yüzü okuyarak
Geçmiş yakın İlhami gelecek ırak

© Metin Cengiz
من: Dünyaya Katkımız Bir Ebru Vurgusu
Istanbul: Şiirden Publishing, 2009
ISBN: 9759056704

İLHAMİ

1

Gyere, baratom, felejtsd el a vizfolyasokat,
A viz hullamzik, a viz nyugtat,
A viz foldre zudulo felhő

De mi is egy felhő, baratom, az eg tagas,
Eső, vihar, majd napsutes,
Majd a kerdes, hogy iskolaban tanultunk elni,
Majd liszt, amelyet valaki buzabol keszit.

Igen, baratom, ugy kezdődik,
mint amikor egy lo agaskodik,
Kemeny dolog, hogy az elet loversenyhez hasonlit,
A viz folyik, csak folyik es folyik,
A kovek csak nezik, mikozben homokka morzsolodnak

Az elet, baratom, tonkrement fonalcsomo,
Es az osszeeses hataran allo, izzadt lo


2

Vajon hamu kerul a szankba, vagy lelek?
Hogy birja elviselni a fű a nyelv hianyat, o profeta?

Az elet a halal legbonyolultabb testvere,
Es az ember nem mas, mint lonyerites az eg fele,
Kőkorszakbol maradt oromunnep hangja,
Vendegfogado, hol szallast kap egy menekult.

Eletnek hivtuk, ugy eltunk, mintha szeszt ittunk volna,
Hogy a gatlastalan burzsoazia meg legyen nyomoritva,
Az idő megrostalt minket, csapast mert rank a sors,
Bevaditotta a fasizmusnak nevezett veszett farkast

3

Az elet konyortelen, İlhami, az igazsag keserű,
a szel meg csak fuj, fuj es fuj,
Az elet tűzgolyova valtozik, a muzulman elet,
Sem a szo, İlhami, sem a szo demonjai Nem maradtak meg

(Vajon melyik ur, milyen gesztussal
Dobja majd ki a koronat az utcara?)

Az elet olyan, mint a viz, İlhami,
nem marad meg, elfolyik.
Ami megmarad nekunk, fanyar iz
Az orak csak utnek, utnek es utnek
Sakk-mattot kap az ugyetlen jatekos.

Testverem, aki testeddel veded őket,
Most te vagy a feny az uton, te vagy a jel.

4

Egy fenykep alapjan irok, egy arcot olvasva,
A mult kozel van, İlhami, a jovő meg tavol.


(*) İlhami Cicek koltő baratom emlekere, aki ongyilkos lett.

Fordítás: Attila F. Balázs