Tugrul Tanyol

التركية

Tasnádi Edit

الهنغارية

BÜYÜ BİTTİ

büyü bitti, suyu dolaştıran kayık
ince kabuğuna çekildi gövdesinin
taş düşmeyi bıraktı, meyva ağacında soldu
kadın olamadan yaşlandı sevgilimiz

büyü bitti, işte deniz, daha on dördünde
ay bulutsuz bir gecede uykusuz bir adam gibi koşmada
yıldız üşümesi bu, ağacın yansıması,
kalbine düşen bir şey gibi, sanki gibi, belki

gibiydi ve bitti, uyuyan uyandı ve gördü
görünmeyen görünür oldu, ses yankısından korktu
gölge sahipsizdi, kartal avını buldu
hızını alamayan bir tilki yavrusunun saklandığı yerde

büyü bitti, yaşlı adam kendine seslenen sese döndü
orada genç olmanın umuduyla yeniden öldü
ışık bütün renklerine binlerce kez bölündü
binlerce kez haykırdığımız sözlerimizle dolup taşan mağara

kapandı ve dağ oldu. çıkmayan falların telvesiyle
sararan umuttu, uçuşup gitti
ve açılmayan yollar ansızın açıldı
ama ne kimse geri geldi, ne bir sessiz gemi

büyü bitti, yılan kendini soktu
kendine sokulan yavrusunun dişleriyle
akrep geceye döndü, alevden bir hale oldu
bir aziz oldu, bir şair, peygamber

sarığını çıkardı, hırkasını savurdu
önünde açılan yoldan Hıra’ya kadar
geçtiği çöldeki bitkiler
yeniden su buldu

büyü bitti, Tanrım, işte seni buldum
görünmeyen görünür oldu, ses yankısından korktu
kentin ve insanların arasında
serap gerçeğe dönüştü, var olan yoktu

büyü bitti, sen onu görmedin
zaten derin bir düş
düştü
düşecek

© Tugrul Tanyol
الإنتاج المسموع: EDISAM / T.Tanyol 2004

A varázslat véget ért

a varázslat véget ért, a vizet tovalendítő csónak
törzse vékony kérgébe húzódott vissza
a kő megszűnt esni, a gyümölcs fáján aszalódott
kedvesünk elhervadt, mielőtt asszonnyá nyílt volna

a varázslat véget ért, íme a tenger, már holdtöltekor
a hold úgy fut a felhőtlen égen, mint egy álmatlan ember
csillagok reszketése, fa tükröződése,
akárha egy szívére eső tárgy, mintha olyan lett volna

és véget ért, az alvó felébredt és látta
a láthatatlan láthatóvá vált, a hang félt visszhangjától
gazdátlan volt az árnyék, a sas zsákmányára lelt
a kővé dermedt rókakölyök rejtekhelyén

a varázslat véget ért, az öregember a hang felé fordult
s, a megfiatalodás reményével halt meg újra
a fény ezerszeresen bomlott sok-sok színére
az ezerszer kiáltott szavainkkal megtelő barlang

bezárult, hegy lett belőle. a be nem vált jóslatokkal
enyésző remény volt, messzire lebbent
és a nyílatlan utak hirtelen kinyíltak
de senki sem jött vissza, még egy csöndes hajó sem

a varázslat véget ért, a kígyó önmagába mart
hozzábújó kicsinyének fogával
a mutató éjfélre fordult, lángból lett glória
szent született, költő és próféta

turbánját levette, köntösét elhajította
az elébe nyíló úton egészen Hiráig
a sivatagban, amerre járt
a növények vízre leltek újra

a varázslat véget ért, Istenem, íme, reád találtam
a láthatatlan láthatóvá vált, a hang félt visszhangjától
a város és az emberek között
valóság lett a délibáb, nem volt, ami van

a varázslat véget ért, te nem láttad őt
eleve mély az álom
mélyre
süllyed

Tasnádi Edit fordítása