István Kemény

الهنغارية

Guillaume Metayer

الفرنسية

KESZTYŰ

Te, aki tudsz vezetni,
fékeznél, ha egy kesztyű
volna az útra dobva
eléd, ahol a zebrát
közlekedési lámpa
világítja be zölden,
pirosan, sárgán, vagy ha
későre jár, csak sárgán,
elhinnéd azt, hogy sün, vagy
egyéb elütött állat;
mondjuk, hogy időd volna,
kedved is lenne élni
és élni hagyni mást is,
megállni és kiszállni
a hülye sünt szapulva,
vagy észrevenni rögtön,
hogy az egy kesztyű ott csak,
mégse lépni a gázra,
ha már nem tetted addig,
hanem kiszállni, és úgy
konstatálni, hogy kesztyű,
kesztyű az útra vetve,
és mivel te állsz itt csak,
nyilván eléd vetették,
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
rájönni, hogy nem is fog,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni?
Megmondom, miért kérdem,
mert nem tudok  vezetni,
és egy zebrára esve
heverek mint egy kesztyű,
pirosan, sárgán, zölden,
ilyenkor már csak sárgán
villódzik rám a lámpa,
el is vagyok veszítve,
meg is vagyok találva,
van is párom meg nincs is,
egyedül mint az ujjam,
akármelyik az ötből,
mert nem jelentek semmit,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni.

© István Kemény
الإنتاج المسموع: 2005, Petőfi Irodalmi Múzeum

Gant

Toi, qui sais conduire, tu
freinerais, si tu voyais
un gant jeté sur la route
devant toi, là où le feu
de signalisation
illumine en vert, rouge ou
orange, et, s’il se fait tard,
juste en orange, les clous,
tu croirais qu’un hérisson
ou bien quelque autre animal
a été écrasé là;
disons que tu aies le temps,
et aussi l’envie de vivre
et de laisser d’autres vivre,
de t’arrêter, de descendre
tout en vitupérant contre
ce crétin de hérisson,
ou que tu te rendes compte
qu’il ne s’agit que d’un gant,
que tu n’accélères pas
si ce n’est pas déjà fait,
mais descendes et ainsi
constates que c’est un gant,
un gant posé sur la route,
et, étant le seul ici,
sûrement posé pour toi,
attendes ceux qui l’ont fait
et si nul ne vient, alors
attendes ceux qui l’ont fait
et si nul ne vient, alors
tu sais qu’ils ne viendront plus,
mais on ne peut pas quand même
tout imputer au hasard?
Je te pose la question,
car je ne sais pas conduire
et affalé sur les clous
j’y suis couché, comme un gant,
en vert, en rouge, en orange,
à cette heure-là déjà
en orange seulement,
le feu clignote sur moi
moi aussi, je suis perdu,
moi aussi, on me retrouve,
je vais par deux et vais seul
je suis seul comme mon doigt
n’importe lequel des cinq,
car je ne signifie rien,
mais on ne peut pas quand même
tout imputer au hasard.

Traduit du hongrois par Guillaume Métayer