Csordás Gábor
الهنغارية
LAK
Usoda me vali. Včasih kot jajce. Včasih me
s šapami lomasti po bregu. Kričim. Upiram se.
Ves svoj sok zastavim. Ne smem tega delati.
Usoda me lahko utrne, to sem že začutil. Če
nam usoda ne piha na dušo, zmrznemo v hipu.
Preživljal sem dneve v strašni grozi, da sonce
ne bo več vzšlo. Da je to moj poslednji dan.
Čutil sem, kako mi svetloba polzi iz rok, in če
ne bi imel v žepu dovolj quarterjev in bi Metkin
glas ne bil dovolj mil in prijazen in konkreten
in stvaren, bi mi duša ušla iz telesa, kot mi
enkrat bo. S smrtjo je treba biti prijazen. Vse
je skupaj v vlažnem cmoku. Domovanje je, od koder
smo. Živi smo samo za hip. Dokler se lak suši.
من: Ambra
Ljubljana : Mihelač, 1995
الإنتاج المسموع: Študentska založba
LAKK
Kelteget a sors. Néha mint tojást. Néha úgy, hogy
a mancsával pofoz át a bozóton. Sikítok. Ellenkezem.
Minden nedvemet visszatartom. Nem kéne tennem.
Lekoppanthat a sors, éreztem már. Ha
nem lehel lelkünkre a sors, azonnal megfagyunk.
Napokig éltem iszonyú félelemben, hogy a nap
nem fog felkelni többé. Hogy ez az utolsó napom.
Éreztem, hogy csúszik ki kezem közül a fény, és ha
nincs a zsebemben elég negyeddolláros és Metka
hangja nem elég kedves és barátságos és konkrét
és valóságos, testemből elszállt volna a lélek, ahogy
el is fog egyszer. Barátságosan bánjunk a halállal. Egy
nyirkos gombóc az egész. Tartózkodunk valahol, mióta
vagyunk. Csak egy pillanatig élünk. Míg szárad a lakk.
Translated by Csordás Gábor
In: Póker Pécs: Kiseurópa sorozat 1993