Heike Flemming
الألمانية
Végső Dolgok.
A pára csap fel így a téli tájban,
a könnyű füst a gázkazános házban.
A hegyoldalban ortodox temető
vakít a napsütésben, mint a kő,
mely izzott, ahogy a tűzben
az olvadt érc forrong az üstben.
A délután így kezdett esni,
mint némely angyal a resti
előtt a pocsolyába dőlve
várt potya piára, könnyű nőre.
Míg messze, a külkerületekbe’
elmúlt az idő egyszer s mindörökre,
mert ott volt az Utolsó Ítélet,
egymást taposták a sok keresztények.
A pogányok pedig csak itták a kólát
egy kocsmában, úgy hívják: Örökkévalóság.
الإنتاج المسموع: Petőfi Irodalmi Múzeum
Letzte Dinge
Dunst quillt in der Winterlandschaft auf,
der leichte Rauch im Kesselhaus.
Am Berghang blendet im Sonnenschein
ein orthodoxer Friedhof wie der Stein,
der glühte, wie das geschmolzene Erz
im Feuer und im Kessel gärt.
So begann der Nachmittag zu fallen,
wie mancher Engel vor der Bahnhofshalle
wartete, den Kopf über die Pfütze gesenkt,
auf ein leichtes Mädchen, ein Gratisgetränk.
Indes in den Bezirken am äußersten Ring
die Zeit jetzt und für immer verging,
denn dort hielt man das Jüngste Gericht,
und es kämpfte dabei Christ gegen Christ.
Die Heiden hingegen tranken Cola light
in einer Kneipe namens Ewigkeit.