Győző Ferencz
SÓS ÍZ
Ha nem tudod, mégis, mitévő
Légy, nem tudod, miféle év jő,
Nyeld le panaszaidat –
Húzódj meg észrevétlen
A magad közelében,
Ahol nem kellenek szavak.
Hallgasd a némaságot:
Ahogy a dobbanások
Között a szünetek
Csendje körülhatárol,
Már odaátról
Hoz üzenetet.
A szívverések
Közötti rések
Oda túlra nyílnak, ahol
Mozdulatlan fölmagasodik
Egy kép a napok mozaik
Szilánkjaiból.
Homályosan ilyesmiben hiszel,
De hiába hajolsz közel,
Szétmosódnak a vonások.
Csak a szív ver szaporábban,
Valami sós íz marad a szádban –
Az évek alján majd elszivárog.