István Vörös
ÖSSZETARTOZÁS
Nem egy darabból állok össze
önmagammá. Nem két darabból
állunk össze másodmagunkká.
Nem három, nem négy. Ez
csak egy játék lenne velem-veled?
Játék részeként tartozunk össze?
Zöld abroszon egy pohár tej
és én. Egyedül Isten szeme láthat
ennél élesebben. Egyedül Isten
nem tudja kirakni a kockákat,
mert egyszer már kirakta, és
sosem ismétli önmagát. A játszó
kéz – az én vagyok. És mindegyik
kockán én vagyok. Mindegyik
kockán te vagy, bármelyik
két kockából összerakható: mi,
ha a tiéd mellé rakjuk, ti. Amikor
mindet levesszük a zöld posztóról:
Ő. Ha a zöld posztót levesszük, ott
az asztallap. Ha az asztalt odébb visszük,
a szőnyeg, alatta padló, házszerkezet,
kőzetrétegek. Ha önmagunkat
összerakjuk, a világ is összeáll.