Ákos Györffy
Messze alszik
Messze alszik
Távoli, nem nagyon szerethető arcok. Beszédük darabossága.
Napraforgótáblák. Egy sovány tehén, ahogy a holtágból iszik.
A leapadt folyó homokpadjainak gömbölyded formái.
Mibe kapaszkodnak. Milyen felületekre kúsznak fel, mint
a borostyán. Milyen anyagba mélyesztik karmaikat, hogy
el ne mozdíthassa onnan őket semmiféle erő.
Hanyatt a búzában. A lélek illata, ami a bőr pórusain
keresztül, leginkább a nyakszirt és a fülcimpák táján
tör a felszínre, és ott olajos fénnyel ragyog. A szélben
megdőlő kalászok. Több. Túl. Felülről tör életébe
ez az illat.
Halott fecske az útszéli homokban. Szárnyain nyüzsögnek
a bogarak. Fiatal, és máris agyonhasznált testek. És mit
takar el a test. Borzalmasnak kéne lennie. A rühes, kövér,
rövid láncon őrjöngő kutyának borzalmasnak kéne lennie.
Üres. Héj. Homok. Egy évmilliók óta nem létező tenger mélyén.
Röfögés. Röfögésbeszéd. Ömlik a légy a konyhába. „Elég volt,
nem bírom. És mi van, ha nem bírom. Akkor úgy bírom tovább,
hogy nem bírom. Én itt el vagyok hagyva. Már az anyám méhébe’
el voltam hagyva. Csak krumpli, hagyma legyen. Nem vagyok
több, mint egy traktor. Nem bírok menni. Nem bírok felállni.”
Az angyal illata, ahogy felülről betör. Birkaszaros dűlőutak, sárgarigók.
A hatalmas nyárfa alatt ülve arra gondol, hogy felvágja az ereit.
A gémeskút mellett találta a rozsdás borotvapengét. Nincs különösebb
ok. Az van, hogy ül a nyárfa árnyékában, cigarettázik, és közben
a Semmi a lábujjaiból indulva lassan kúszik fölfelé a testében.
Semmi különös.
Nem messze tőle egy pásztor alszik az akácosban.
A nyári ég bárányfelhői lassan sodródnak északkeletnek.
Nem él. A történő halál, ahogy a pacsirták a mező fölött lebegnek.
A gondolatok zárt áramköreiben nem elveszni. Nézi az illattal,
fénnyel teli ürességet.
Rozsdás borotvapenge a homokban. Káposztalepke száll a pengére.
A szénaboglya tövében imádkozik. Nem tudja, hogyan kell imádkozni.
A legyek három hétig élnek, mondja majd később valaki. Nekik jó.
Három hét, az éppen elég. Úgy gondol magára, mint egy jóvátehetetlen
tévedésre.
Fekszik a katángok között, a birkalegelőn.
Valahol kimondhatatlanul messze alszik a pásztor.