István Kemény
A Kossuth téren
A Kossuth téren
A nő, aki köpött a Parlamentre,
olyan volt, mint a jóslatokban.
Kis műszőr gallér, piaszag,
és ahogy beszélt, károgás.
Elindultam szép hazámból,
híres kis Magyarországból.
Nem mondott semmi többet,
ez hangzott úgy, mintha hányna.
Bűzlött szegény a gyűlölettől.
Te megmondtad, hogy ilyenek ezek,
de tévedsz, szívem, én mondtam meg,
és sokkal előbb, hogy el fog jönni,
és éppen ilyen lesz, hogy gyűlölhessed,
hogy megvethessed könnyen és olcsón,
hogy hozzájuthass késztermékként,
és félhess tőle kényelmesen.
Az anyád lehetne, mégis te vagy
a bűnös abban, hogy megjött és ilyen.
Én mosom kezeim, de mocsokban, vérben -
már nem leszünk tiszták, se te, se én.