István Kemény
Vous pouvez lire ce poéme dans les traductions suivantes:
FAMILIE ZUR STUNDE NULL (Allemand)
CSALÁD NULLA ÓRA
Az ideálok megöregedtek És az utolsó alomnyi kölyök Már buta lett, kicsi és gyönge Meg kellett tartani őket, Mert sem elajándékozni, Sem vízbe fojtani nem ment. Felnőttek hát az öregekkel. Reszketve együtt alszanak, és Ha megszimatolják, hogy az éjszaka Ördögarca mögött a nappal Szájon nyalja magát, a kis Falka akkor odakint Egyszerre felnyűszít. Mi tartjuk magunkat. Még mindig Ég a villany, még mindig Körülüljük az asztalt, Még mindig ott a társas- Játék előttünk, még mindig Ott a kocka a kisebbik Lányunk kezében, és még Mindig nem dobtuk el.



