Ottó Tolnai
Balkáni babér / Ahogy (5)
Balkáni babér / Ahogy (5)
Ahogy akkortájt gyakran jutottak eszembe
zilahy lajos utolsó újvidéki napjai is
láttam fekete mamuszában csoszogni
a mestrovic-szobor súlyos ökle alatt
szálldaszobájában a kis múzeális rezsón
csontlevesét főzögetni
vulkánfibere tele volt velős csonttal
meg az is jutott akkortájt gyakran eszembe
hogyan okította az egyik jugomagyar írót
(nevezetesen tito összes műveinek fordítóját)
a bestseller-írás fortélyaira:
könyvespolcodhoz sétálsz fiam
és leveszed dedijer sarajevo 1914 című nagy tomusát
majd szépen lassan kimásolod az érdekesebb részeket
közben persze itt-ott kiszínezhetsz egy-egy detaillet
leírhatsz részletesen egy gyűrődést
a hússzín atlasz szoknyán
bevezethetsz egy hőst is akár
aki például állandóan azt magyarázza
ő hol állt abban a bizonyos pillanatban
amikor az arkangyali princípiumot megtestesítő
figura elsütötte revolverét
meg még egy másik hőst is bevezethetsz
ha úgy gondolod
egy másik hőst akinek fogalma sincs miről is van szó
nyakában egy összekötött lábú bárányt visz a csarsiba
jómagam amióta először hallottam a nagy író tanácsait
ehhez a nyakában összekötött lábú bárányt cipelő
hőshöz csapódtam
korán érkezik
még átengedik a miljacka hídján parolázik a katonákkal
akik meg vannak győződve a nyakába akasztott bárányt
a trónörökös lába elé fogja helyezni
kóvályog a külvárosokban
majd másnap-harmadnap munkavégzetlenül
a közben meglegeltetett báránnyal nyakában
mert addigra a miljacka hídja ismét járható
visszaballag a hegyekbe