Péter Závada
AHOVA NEM SZABAD
AHOVA NEM SZABAD
A szomszéd Miska kapacitál,
hogy menj vele a sódergyárba,
a méhészmadár jelent csak némi
kockázatot, be lehet szakadni a lösz-
vagy homokfalba vájt fészkek miatt.
De helyette úgyis csak a borsóföldig,
irány a borsóföld: gyomorrontásig
zabálni az édeskés, sárízű szemeket.
Aztán egy műanyag permetezőhátizsák
pumpájának elnyújtott, lassú szuszogásával
venni a levegőt, tudván, hogy délután,
a fáskamra mögött a térdedről úgyis
megint felkaparod és megeszed a vart.
A Zetor állítólag kiforgatja a rögök közül
a pocokcsontvázakat, a még élőket pedig
vissza, a föld alá. Sírokat így a túlzsúfolt
ótemetőben. Másnap kora hajnalban pedig,
mikor valakik, akiket csak hallassz,
bádogdézsákba fogják föl a hörgést,
megint az a csillaptíhatatlan émelygés fog el,
mint mikor a hátsó udvarra lépve végignézted,
ahogy a szomszéd Lali a még gőzölgő
disznókörmöket felhúzza oda, ahova nem szabad,
a hüvelyk- és mutatóujjára, és nevet.